Honlap címe

Még abban az évben, áprilisban elkezdtek dolgozni Ross Robinson producerrel, aminek a Neidermeyer's Mind demó lett a gyümölcse, ami négy számot tartalmazott. Az együttesnek problémája volt kiadót találnia, a 90-es évek rock stílusirányzata miatt, ami főleg grunge volt. Sok próbálkozás után Paul Pontius az Immortal/Epic Recordstól hallotta az együttest egy nightclubban, le volt nyűgözve, és eldöntötte, hogy leszerződteti őket. Egy kiadóval és egy producerrel elkezdtek dolgozni az első, önmagukról elnevezett albumon.

Zeneileg az album az alternatív metál, grunge, a hiphop és funk keveréke volt, az utóbbi elemek körülölelték az együttes ritmusos megközelítését a zenéjükben. A Blind volt az első kislemez az albumról, amit kellő mennyiségben játszottak a rádióban, és a rá irányuló figyelem sem volt elhanyagolható. Október 11-én jelent meg az album, és az együttes szüntelenül turnézott, tv- és rádiótámogatás nélkül. Csak magukra számíthattak a heves élő előadásaikon, aminek köszönhetően nagy létszámú rajongótábort szereztek maguknak. A sok rajongónak sikerült elérnie, hogy a Korn felkerüljön a Billboard 200-ra, és 1996-ban, a 72. helyre felkerült az album, amelyen megtalálható az első olyan daluk, amelyet Grammy-díjra jelöltek: a Shoots and Ladders a „Legjobb metálelőadás” kategóriában. Az első nagy turnéjukon a Korn a Danzignak volt a nyitóegyüttese a Marilyn Manson mellett. 1995-ben másoknak is nyitott, mint például: Megadeth, 311, Fear Factory, Flotsam and Jetsam és KMFDM. Mindamellett az első olyan nagyobb turnéjukon, ami már nagyobb közönségnek szólt, Ozzy Osbourne-nak voltak a nyitóegyüttese a Deftones mellett. Miután kisebb együttesek előtt is játszott, mint például a Sugar Ray,Dimestore, Hoods és Life of Argony, a Korn stúdióba vonult, hogy elkészítse a második stúdióalbumát.